A jogászképzés történetét ismertető cikkünk második részében a reformkortól a kádári konszolidációig terjedő időszakot mutatjuk be.
A reformkortól a kiegyezésig
A 19. század elején megindult a jogakadémiai képzés Pécsett, Kecskeméten és Máramarosszigeten, így mind szélesebb rétegek számára vált elérhetővé a jogi oktatás.
Az 1848. évi áprilisi törvényekkel megvalósuló polgári átalakulás a várakozásokkal ellentétben nem tudta véghezvinni a törvénykezés terén előirányzott feladatait, így a reformok egy időre megtorpantak.
A szabadságharc leverése után a tudományos élet képviselő sem kívántak együttműködni az abszolutizmussal, így a magyar jogtudomány képviselő is kivonultak mind a tudomány, mind az oktatás területéről.
Majd csak az Országbírói Értekezletet követően indul meg egy a bírói joggyakorlatot felhasználó folyamat, mely visszahozta a magyar belső jog érvényét, a legfontosabb polgári eredményeket megtartva.
Jogi oktatás a kiegyezés után
A jogtudományok hazai oktatásában jelentős mérföldkőnek számított a Kolozsvárott megnyitott második magyar egyetem, majd a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem és a Debreceni Tudományegyetem felállítása.
Az egyetemi képzés kiterjesztésével egyidejűleg 1874-ben a jogakadémiák oktatási színvonalát az egyeteméhez közelítették. Azonban hiába igazították a jogakadémiák alap- és államvizsgarendszerét az egyetemekéhez, a szigorlatozás és a doktorrá avatás jogát nem kaphatták meg.
Jogászképzés a szocializmusban
Az első világháborút közvetlenül megelőzően pozsonyi és a debreceni jogakadémiából egyetem alapítására került sor.
Az ország megcsonkítását követően a kolozsvári egyetem Szegedre, a pozsonyi Pécsre, míg az eperjesi jogakadémia Miskolcra, a máramarosszigeti pedig Kecskemétre települt át, így az ország területén négy egyetemi és három akadémiai szintű (az egri jogakadémiával együtt) jogi oktató intézmény működött.
A második világháborút követően a szovjet minta követése, az oktatás átpolitizáltsága lett jellemző. A kommunizmus a jogászokat végrehajtó bürokratáknak, a politikai, gazdasági döntéseket jogi formába öntő íródeákoknak tekintette.
Egy évtized alatt a teljes egyetemi oktatói kart lecserélték, az egyetemi autonómiát megszüntették, a felvételi eljárások során pedig pártutasításoknak megfelelő döntések születtek.
1947-ben bevezetésre került az esti tagozat a kiemelt káderek képzésre. 1949-ben megalapították a büntetőjogi és államügyész akadémiát, ahol az első évben írás, olvasás és nyelvtan volt a tananyag, majd a második évben jogot hallgattak a megbízható káderek, hogy azután bíróként, ügyészként, vezetőként tevékenykedhessenek. 1951-től pedig szünetelt a doktori cím adományozása, így nem maradt formai különbség az okleveles jogász és a bírói, ügyész akadémiát végzettek között.