Honlapunkon két részletben mutatjuk be a hazai jogászképzés történetét. Jelen cikkünkben a jogi oktatás történetének kezdeti, az első egyetemalapításoktól a 18. század végéig terjedő időszakát tekintjük át, számba véve a legfontosabb mérföldköveket.
Az egyetemalapítások
A 14. század második felében közép-európán végigsöprő egyetemalapítási láz eredményeképpen a bécsi, prágai, krakkói egyetemekkel egyidőben I. Nagy Lajos magyar király is megalapította Pécsett 1367-ben az első magyar univerzitast. Noha az intézmény meglehetősen rövid életű volt, tudhatjuk, hogy az első beinduló képzés a jogász volt.
Másodikként 1395-ben Zsigmond létesített Óbudán kánonjogi oktatást is magában foglaló intézményt, majd 1467-ben Mátyás király Pozsonyban alapította meg a római és kánonjogot oktató Academia Istropolitaniát.
Kancellária és hiteles helyek
E korban a magyarországi jogászok többsége nem egyetemeken, hanem a kancellárián és a hiteles helyeken dolgozva oklevélszerkesztéssel és joghatással bíró jogügyletek lebonyolításában történő részvétellel tett szert jogi jártasságra. A 15. század végére végleg elkülönült az írástudók csoportján belül a jogászi pálya.
Hármaskönyv
A 15. és 16. század fordulójára világossá vált, hogy a társadalmi változásoknak köszönhetően a római jogi hagyaték mind szélesebb körben felhasználható, szembeállítva a helyi és országos szokásjogokkal. Ennek eredményeképpen Európa szerte egymás után születtek a szokásjogi gyűjtemények, köztük Werbőczi Hármaskönyve. Már a korábbi időszakban is gyakorlat volt, hogy a magyar jogászok külföldi jogi iskolákban sajátították el tudásukat, azonban a három részre szakadt Magyarországon ez egyenesen gyakorlattá vált, különösen a terjedő hazai protestantizmus első nemzedékei körében.
Ezen időszakban születtek a magyar jogi nyelv első komoly emlékei: az Approbatae Constitutiones és a Compilatae Constitutiones.
Egyetemek és jogakadémiák
A hazai jogi oktatás a 17. században vált jelentőssé, többek között a nagyszombati egyetem 1667-es jogi karral történő kiegészítésének köszönhetően, ahol már hangsúlyt fektettek a hazai anyagi és eljárási jog oktatására is.
A jogakadémiák a protestánsok jogi oktatás iránti igényéből alakultak ki, amikor a Nyugat-Európából hazatérő jogvégzett tanárok segítségével jogi oktatás szerveződött az egyházaik által működtetett akadémiákon (Debrecen, Sárospatak). E jogi iskolák eredményeképpen jöttek létre aztán az 1777. évi Ratio Educationis értelmében felállított jogakadémiák, melyek szerves részeivé váltak a hazai felsőoktatásnak.
A 18. században újabb lendületet kapott a magyar jogászképzés. A pozsonyi egyetemen oktató tanárok mind szélesebb körben írtak tankönyveket, a bécsi egyetemen magyar jogi tanszék alakult. Egyedülálló kezdeményezésként a pesti polgárok római jogi szakiskolát alakítottak és finanszíroztak. A hazai jogi oktatás fejlődésének eredményeképpen megjelentek az első összefoglaló jogi tankönyvek.
A következő részben a jogászképzés reformkortól rendszerváltásig terjedő történetével folytatjuk.